A Ranger története

A „Ranger” szó ma ismert, sokrétű tartalma és ezzel a szóval jelölt eltérő hivatások, kulturális hagyományok valamint praktikus szükségszerűségek történelmi kapcsolódásából született meg.

A „ranger” szó angol eredetű és korunkban, általánosan kettő, ismertebb értelmezése van:

1. adott erdő-, gazdasági jelentőségű, közigazgatási terület intézője-, felügyelője

2. katonák, akik egy adott területen járőröznek valamilyen megbízással, célból

Nyelvtani  eredet szerint  a „to range”-nek az alábbi jelentései vannak: félre tesz (oda ahol annak lennie kell, megőriz valamit ameddig az nem kell ismét), feltakarít, megegyez, rangsorol, sorba rendez illetve a műveltető alakban az a személy, aki ezekkel a dolgokkal foglakozik az adott területen.

A szó modern értelmezése - mint foglalkozás - az angol törvénykezés történetéből, különböző közigazgatási feladatok ellátására kijelölt személyek feladatköreiből származtatható. A ’Ranger’ a középkori Angliában a királyi vadász-, és erdőterületek ellenőrzéséért és védelméért volt felelős. A Robin Hood-ból ismerős lehet a ’Sheriff’ is, aki pedig az angol megye vagy járás, bírósági ügyeiben döntött. A ’Constable’ volt az, akit ma rendőrként ismerünk, de Angliában 1362-től a Constable a törvénykezés bírósági eljárásainak szolgálatában álló, nemesi (!) személy volt.

Az ranger „modern” története Észak-Amerika partjainak feltérképezésével kezdődik, amelyet a velencei John Cabot az angol korona megbízásából és pénzén végzett. Ennek eredményeként 1500-tól elkezdték a telepesek célirányos kihelyezését az „Új Világba”. Hatalmas területek meghódításáról és elfoglalásáról volt szó a brit birodalom javára, óriási természeti kincsekkel. Anglia, köszönhetően I. Erzsébet uralkodásának, tengeri és kereskedelmi nagyhatalommá vált ebben az évszázadban.

Az 1600-as évek elejétől I. Jakab ezt a növekedést megtörte, az őt támogató nemeseket elhalmozta a Kincstár terhére, de a Parlamenttel nem tudott együttműködni a közkiadások ügyében sem így belpolitikai feszültségekkel terhes Angliát hagyott fiára, I. Károlyra. Száz év elteltével az Új Világból érkező természeti kincsek és élvezeti cikkek (pl. dohány) kereskedelméhez és a területekhez kapcsolható jogokért harcolt, szinte mindenki az Óvilágban. A Király által ajándékozott kiváltságként, a nemesek pedig szabad kezet kaptak a gyarmatokon.

A szabad vallásgyakorlás valamint a Korona és a Parlament vitájából 1642-ben kirobbant az Angol Polgárháború. Ez azonban, köszönhetően a kor technikai színvonalának és a távolságoknak, nem igazán érintette a gyarmatokon élőket. Közvetlen problémát jelentett a rend alapvető fenntartása, a gazdasági javak megóvása és az őslakos indiánok, jogos támadásainak elhárítása. A Korona „elfoglaltsága” miatt ezeket a feladatokat tehát, egységes intézmények hiányában, a gyarmati Telepeknek kellett megoldaniuk.

A gyarmati kormányzóságok kialakításával egy időben, az írásos feljegyzések szerint - 1632-34-ben alapították az első „újvilági” constable és sheriff hivatalokat. A Constable-k létszáma eleve korlátozott volt a nemesi rang miatt. A Sheriffekre pedig a meglévő településeken volt szükség. A gyarmati Telepek szinte megalakulásuk pillanatától ki voltak téve az indiánok támadásainak. A nehezen megközelíthető helyeken, a telepek közötti óriási területeken és a kontinens belsejébe merészkedő telepesek körüli konfliktusok kezelésére ekkor még nem létezett egységes szervezet.

Az 1700-as évek elejéig csak a helyben szerveződött fegyveres csapatok (milíciák) szálltak szembe az indiánokkal a főbb útvonalak mellé telepített, kisebb erődökből. Az őslakosok ezeket csendben elkerülték és így ütöttek rajta a telepeseken majd visszavonultak mielőtt a milícia megérkezett volna. Olyan emberekből álló csapatok kellettek tehát, amelyek erővel érvényt szereznek a Korona (megbízó) akaratának, túlélik az ismeretlen vidékek nehézségeit és magas szinten képesek megszervezni akár egy kisebb település életét is.

Ezek az igények alakították ki a „klasszikus ranger” archetípusát.